Lovak jelölése, lóútlevél és kiváltása - Információk

1. Transzponderes ló jelölés Magyarországon

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal 2011. július 4-én jóváhagyta az elektronikus lóféle jelölést Magyarországon a nem egyesületi állomány vonatkozásában.

A lótartókat közvetlenül érintõ jogszabályi elõírások

A Bizottság 504/2008/EK rendelete azért született, hogy uniós szinten egységesen szabályozza a teljeskörû lóféle jelölést, illetve lóútlevél használatot elsõ sorban állategészségügyi és élelmiszerbiztonsági okokból. A jogszabály egyik sarokpontja, hogy a lóazonosítást egy komplex, többlépcsõs folyamatnak tartja, amelynek elemei egymástól nem elválaszthatók. A folyamat elemei: a jelölés, az adatbázisban történõ nyilvántartás, majd végül az okmánykiadás (lóútlevél). A rendelet másik sarokpontja, hogy egyértelmû különbséget tesz a törzskönyvezett, valamint a tenyésztésre és termelésre szánt lóféle állományok között (ez utóbbi a hazai szóhasználatban az ún. köztenyésztés), és bizonyos esetekben eltérõ rendelkezéseket szab számukra.

A jelölés elõírt módja a nem törzskönyvezett állományra vonatkozóan a transzponder, míg a törzskönyvezett állományok esetén továbbra is alkalmazható kizárólag a bélyegzés (alternatív módszer), ha a tenyésztõszervezet ezt fent kívánja tartani. A csikót születési évének december 31-éig vagy a születést követõ hat hónapon belül kell megjelölni attól függõen, hogy melyik a késõbbi idõpont. Az állat egyedi tartós megjelölése biztosítja a kapcsolatot a ló, az adatbázis és a lóútlevél között. Az alkalmazott mikrochipnek, illetve a leolvasó készülékeknek meg kell felelniük egy ISO szabványnak, amely biztosítja, hogy a lóba beültetett transzpondert az Unió minden országában le lehessen olvasni.

Az adatbázisban nyilván kell tartani a lovak, illetve a tartójuk/tulajdonosuk adatait. A bizottsági rendelet bevezet egy új azonosító kódot is, az ún. egyedi, egész élettartamra szóló életszámot, röviden UELN-t. Ez a 15 jegyû alfanumerikus kód információt tartalmaz az adott lófélére, az adatbázisra és arra az országra vonatkozóan ahol a nyilvántartásba vétel megtörtént. A rendelet meghatározza az adatoknak azt a minimális körét, amelyeket az adatbázisban nyilván kell tartani. A külföldrõl behozott lovakat 30 napon belül kell az adatbázisba bejelenteni.

Az azonosító okmány kiváltása nem válik el a jelöléstõl, hanem a jelöléssel egy idõben történik a megrendelése. Egy lónak életében csak egy útlevele lehet, az okmány elvesztése, megsemmisülése esetén másodlat váltható ki, de ennek feltételeit a rendelet pontosan meghatározza.

A lovat az útlevélnek mindig kísérnie kell.

A lóútlevél akkor tudja betölteni az élelmiszerbiztonságban betöltött szerepét, ha abban rögzítve van a tulajdonos vágási célú szándéka, hiszen ez alapvetõen befolyásolja az alkalmazható gyógyszerek körét. Éppen ezért az esetleges gyógyászati készítményeket a kezelõ állatorvosnak a lóútlevélbe be kell jegyeznie. A vágóhídnak a vonatkozó részeket ellenõriznie kell.

A Bizottsági rendelet elõírásainak magyar rendszerbe történõ alkalmazásához szükséges egy hazai jogszabály megjelentetése, amely folyamatban van.

A lófélék jelölésében 2011. júliusától bekövetkezõ változások

A Magyar Lótenyésztõk Országos Szövetsége feladata elvégezni az országos csikó/ló azonosítást, bélyegzést, kiadni a ló azonosító számot, és nyilvántartásba venni az egyedeket a jelenleg érvényben lévõ, az egyes állatfajok egyedeinek Egységes Nyilvántartási és Azonosítási Rendszerérõl szóló 29/2000. (VI. 9.) FVM rendelet értelmében. A korábban megszokott rendszerhez képest a jelen tájékoztatás elsõ felében részletezett jogszabályi elõírások az alábbi gyakorlati változásokat jelentik a lótartók számára:

1. Az ismert vagy ismeretlen származású, de nem egyesületi lófélék (ún. köztenyésztés) esetén az elsõdleges jelölés módja a mikrochip.

2. Emellett, ha a tulajdonos kéri, elvégezzük a hagyományos, szabad szemmel látható bélyegzést is. (A transzponder vitathatatlan hátránya, hogy a leolvasásához eszköz kell.)

3. Az elektronikus jelölést az MLOSZ által biztosított transzponderrel kell elvégezni, amelynek kódja információt hordoz az országról és az adatbázisról. Így lóútlevél nélkül is egyértelmû, hogy az adott lovat melyik országban, melyik szervezet vette nyilvántartásba.

4. A hazai jogszabályok értelmében az elektronikus jelölõ eszköz behelyezését csak magánállatorvos végezheti, ezért a transzpondert az MLOSZ lótenyésztési felügyelõje adja át a magánállatorvos számára a ló azonosításával egy idõben. Az állatorvos jelenlétérõl a tulajdonos gondoskodik. Továbbra is a lótenyésztés felügyelõ feladata a csikójelölési jegyzõkönyv és a lódiagram kitöltése, így biztosított az adatok LÓINFORM-ba történõ továbbítása, amely a lóútlevél kiadás elõfeltétele.

5. A lóféle azonosítása során a jelölés elõtt meg kell gyõzõdnünk arról, hogy korábban nem került-e jelölésre. Ha nem, akkor elvégezhetõ a ló transzponderrel történõ jelölése. Amennyiben viszont igen, úgy a lótenyésztési felügyelõ felfüggeszti az azonosítási eljárást és ellenõrzi, hogy a csikó más (magyar vagy külföldi) lófajtában nem került-e azonosításra (korábban nem váltottak-e már ki rá útlevelet). Az ellenõrzésért a mindenkori szolgáltatási díjjegyzékben meghatározott különeljárási díjat kell fizetni. A csikó azonosítása az ellenõrzés eredményének ismeretében folytatható. (Vagyis ebben az esetben hosszabb és drágább az eljárás.)

6. A lóféle azonosításával egy idõben a tulajdonos köteles a lóútlevél igénylõlapot, tulajdonosi nyilatkozatot kitölteni, majd a lótenyésztési felügyelõnek átadni. Az igényléseket az MLOSZ juttatja el az MgSzH részére. Amennyiben a tulajdonos az elõre megbeszélt idõpontban mégsem tud jelen lenni, ezáltal a lóútlevél igénylési folyamatot elindítani, a lótenyésztési felügyelõ a lovat nem azonosíthatja, az állatorvos a transzpondert nem helyezheti be, hiszen lóútlevél nélkül mit sem ér az egész azonosítási folyamat.

A korábban szabályosan bélyegzett lovak esetén is felmerülhet az igény a chip beültetésére. Ebben az esetben is szükséges a lótenyésztési felügyelõ jelenléte, aki rendelkezik a megfelelõ transzponderrel, illetve a csikójelölési jegyzõkönyv kitöltésével biztosítja hogy a transzponder kódja bekerüljön az adatbázisba. A vonalkód útlevélbe történõ ragasztása szintén a felügyelõ jogosultsága és kötelessége.

2. Lóútlevél

Magyarországon a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal által kiadott lóútlevél az Európai Unió által kötelezõen elõírt hatósági dokumentum, így az Unióhoz való csatlakozásunkkal hazánk sem kerülhette el a szükséges jogszabályok alkalmazását. A lóútlevél az állat azonosítására szolgál (hasonlóan a személyi igazolványhoz), a mellékletét képezõ tulajdoni lap pedig a marhalevél intézményét felváltva a tulajdonjog igazolására hivatott (hasonlóan a gépkocsi törzskönyvhöz).

A lóútlevél kiváltása 2005. július 1-tõl minden 6 hónaposnál idõsebb lóra kötelezõ. A ló azonosíthatósága és a tulajdoni viszonyok tisztázása mellett alapvetõ funkciója, hogy bejegyzésre kerülnek a ló állategészségügyi kezelései, hiszen ezek a késõbbiekben befolyásolják a lóhús emberi fogyaszthatóságát.

Talán most már a legtöbb lótulajdonos számára ismeretes, hogy a lóútlevél kiváltása kötelezõ, de bizonyára még mindig sokakban felmerül a kérdés, miért is van szükség a lóútlevélre, milyen elõnyökkel jár a lótartó számára annak kiváltása, és hogyan is bánjon vele a jogkövetõ magyar lótulajdonos.

A lóútlevél intézményét az Európai Unió azért írta elõ, hogy biztosítsa a lófélék Unión belüli zökkenõmentes kereskedelmét. Az Unió célja az volt, hogy a lovak anélkül mozogjanak országon belül és országok között, hogy fertõzést terjesszenek – lóra és az élelmiszer célú fogyasztást tekintve emberre nézve egyaránt. Ez pedig csak akkor biztosítható, ha minden egyed azonosításra kerül, és az azonosító okmányában, vagyis lóútlevelében bejegyzésre kerülnek az azonosító adatai, származása, állategészségügyi kezelései, vizsgálatai, igazolva ezzel a ló eredetét, állategészségügyi állapotát, illetve emberi fogyasztásra való alkalmasságát.

Bár a lóútlevél neve azt sugallhatja, hogy csak azon lovak számára kötelezõ kiváltani, amelyek elhagyják telephelyüket, fontos hangsúlyozni, hogy a lóútlevél megléte minden ló esetében szükséges. Ez az okmány ugyanis amolyan „személyi igazolványa” az állatnak, amelyet akár a rendõr is elkérhet, de az esetleges állatorvosi kezeléseket is már csak ebbe a hatósági bizonyítványba lehet bevezetni. Tehát a lóútlevél teljes mértékben felváltja a marhalevelet, amelyre, illetve az oltási könyvre a lóútlevél kiváltását követõen már nincsen szükség.

Mindazonáltal, hogy a lóútlevél kiváltása kötelezõ, nagyon sok elõnnyel jár a lótulajdonos számára. A lóútlevél ugyanis – igazolva a ló eredetét, tulajdonjogát, állategészségügyi állapotát – lehetõvé teszi a lótulajdonos számára, hogy egészséges lovát szállítsa, eladja, a részt vegyen vele rendezvényeken, vágóállatként értékesítse, de még az esetlegesen kapható támogatásokra is ezzel igazolhatja a jogosultságát.

De ha már a ló tulajdonosa kiváltotta lovára, lovaira a lóútlevelet, vajon hogyan is bánjon vele? A kérdés kapcsán egyrészt fontos tudni, hogy a lóútlevél hatósági bizonyítvány, amelybe bejegyzéseket csak az arra feljogosított személyek tehetnek. Így tehát a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) Lóútlevél Irodája által nyomtatott azonosítási oldalakba csak az NÉBIH által arra feljogosított személyek jegyezhetnek be, így például a lódiagramot is csak az NÉBIH-tõl kapott megbízólevéllel rendelkezõ személy rajzolhatja be.

A lóútlevéllel történõ „bánásmód” kapcsán arról is fontos szót ejteni, hogy a lóútlevélhez tartozik egy úgynevezett lótulajdonos nyilvántartó betétlap, amely ugyan része az okmánynak, funkciójában mégis elkülönül attól. Míg a lóútlevélnek minden esetben kísérnie kell az állatot, a betétlapot célszerû a lótulajdonosnak magánál tartania, ugyanis ezzel tudja igazolni, hogy az azon szereplõ ló a tulajdonában van. Továbbá ennek segítségével jelentheti be a kiállító hatóság, vagyis az NÉBIH Lóútlevél Irodája felé a tulajdonos-változás tényét. A lóútlevél-rendszer kialakításának egyik alappillére, hogy zárt tulajdonos-nyilvántartást valósítson meg, vagyis a ló életében minden egyes lótulajdonos hivatalos bejegyzésre kerüljön. Ennek az a célja, hogy a ló életútja követhetõ legyen, elõnye pedig, hogy tisztázott tulajdonviszonyokkal a ló tulajdonosa az Európai Unió piacán teljes jogú szereplõvé válhat.

3. Lóútlevél kiváltása

A lovak, bejelentési kötelezettség alá tartozó, fertõzõ kevésvérûsége betegség magyarországi terjedésének megakadályozására, a lóútlevél kiadás rendje az alábbiak szerint változik:

A Lóútlevél Iroda az ismeretlen származású, de bélyegzett (0-ás sütésû) lovakra 2011. március 16-tól, csak abban az esetben állít ki lóútlevelet, ha az igénylõ a kérelemhez mellékeli a fertõzõ kevésvérûségre irányuló labor vizsgálat – a kérelmet megelõzõ 30 napnál nem régebbi, és a bélyegzés idõpontja után vett és beküldött vérminta alapján elvégzett – hivatalos eredményét is!

Hivatalos vizsgálati eredmény hiányában az igénylés csak abban az esetben fogadható el, ha az igénylõ az igénylésben szereplõ ló jelölésekor vagy azt követõen levett vérminta alapján elvégzendõ laboratóriumi vizsgálat megrendelését, a megrendelõ lap vonatkozó példányával, vagy hiteles másolatával, hitelt érdemlõen igazolni tudja.

A vizsgálat költsége az igénylõ ügyfelet terheli!

Nyomtatvanyok innen:

Lótenyésztéssel és tartással kapcsolatos nyomtatványok